Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szalag megfelelő körülmények között képes gyógyulni. A nem műtéti kezelés esetén a felépülési idő még mindig hosszú, és ugyanolyan alapos rehabilitációt igényel, mint a posztoperatív. Az időalapú rehabilitációt felváltotta a kritérium alapú folyamat, melynek fontos eleme olyan objektív adatok gyűjtése, amelyek a sportba való visszatérés tervezéséhez és a döntéshozatalhoz szükséges információkat szolgáltatják.
A tudásanyag az alábbi szempontok szerint foglalja össze a méréseket:
- A térd extenziós mozgástartományának korai helyreállítása elengedhetetlen a járás normalizálásához és az elülső térdfájdalom kockázatának csökkentéséhez. Ennek hiánya kedvezőtlenebb hosszú távú következményekhez vezethet.
- Az érintett oldalon, állásstabilitás során mért testsúlyeloszlás százalékos aránya fokozatosan növekszik és körülbelül hat hét alatt normalizálódik.
- Egy lábas állásstabilitás mérése során a műtét után akár egy évig is fennállhatnak az anteroposterior és mediolaterális síkban történő „elváltozások”, ezért ezek mérése különösen ajánlott.
- Guggolás során a mozgás sebességét a magabiztosság jelzőjeként is lehet értékelni, mivel a sportolók a rehabilitáció előrehaladtával általában gyorsabb excentrikus csúcssebességet érnek el.
- Négyfejű combizom erőhiánya esetén a sportolók általában növelik a csípőhajlítást és csökkentik a boka dorziflexióját a szükséges egy lábas guggolási mélység elérése érdekében.
- Amikor az érintett végtaggal hajtják végre a dobozról lelépés (step down) gyakorlatot, az egyének jellemzően kevésbé kontrollálják a mozgást, ami gyorsabb és „keményebb” talajkontaktot eredményez.
- Izokinetikus dinamométerrel mért quadriceps és hamstring erődeficit atipikus landolási mechanizmusokhoz és nagyobb talajreakciós erőkhöz vezet, az aszimmetriákról nem is beszélve.
- Az erőfelfutási meredekség elmaradása kifejezettebb, mint a maximális erő, ezért ennek bevonása hasznos lehet a sportolók robbanékony erőjellemzőinek átfogó profilozásához.
- Az érintett oldal alacsonyabb izometrikus forgatónyomatékot mutatott a csípőízületi add- és abduktorok esetében, mint a kontralaterális oldal (1,9 vs. 2,04 N.m.kg-1).
- A különböző ugrástesztek esetében a sérülés előtti referenciaértékekkel való összehasonlítás azt mutatta, hogy deficit figyelhető meg az ugrásmagasság, az erő és a módosított reaktív erőindex terén.
- A műtét utáni idő előrehaladtával az aszimmetria mértéke általában csökken, de a végtagok közötti észrevehető különbségek kilenc hónap, vagy egyes esetekben több év elteltével is fennmaradhatnak. A sportolók a fékezési fázis időtartamát is növelik, és a leszállási fázisban alacsonyabb talajreakciós erőt mutatnak az érintett végtagon.
- Irányváltásos feladatok mérése során, mivel a COD sebesség sok összetevőből áll, beleértve a lineáris sebességet, a lassulást és az újbóli gyorsulást, fontos elkülöníteni ezeket az összetevőket, mivel egy sportolónak ezek mindegyikében eltérő képességei lehetnek. Ha nagyobb betekintést nyerünk a feladat végrehajtásának módjába, az javítja a fő korlátozó tényező azonosításának képességét.
- A non-kontakt ACL-sérülések gyakran irányváltoztatás, ugrás utáni landolás vagy olyan feladatok során következnek be, mint a rúgás, így a COD sebességmérések létfontosságúak az ACL rehabilitációjában.
